Pilisszentlászló, Felszabadulás utca (870-es busz) (- piros kereszt turistajelzés) - Tövises-hegy (- piros háromszög turistajelzés) - Prédikálószék - Vadálló-kövek - Kaincz-forrás, Szentfa-kápolna (- sárga turistajelzés) - Lukács-árok - Rezső-kilátó - Pilisszentkereszt, Dobogókő hegytető buszállomás (860-as busz)
+ Pesti Jézus Szíve-templom
Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is kirándultam volna a Pilis-Visegrádi-hegységben (már a mainstream visegrádi váron kívül). Pedig szeretek barangolni, a Pilis vonulatait pedig a városom több pontjáról is lehet látni. Gimnazista koromban például naponta átkeltem a vasúti felüljárón, ahonnan különösen este, ill. napos időben tényleg remek a kilátás a pilisi hegyekre. Csakhogy szeretett szülővárosom és a hegyek között ott fekszik a Duna, meg egy Szentendrei-sziget - és sajnos, a Megyeri híd sem változtatott sokat a helyzeten, mivel nincs közvetlen buszjárat a városomból át a túloldalra.
No, sebaj, adódott most alkalom: a Tanár Úr hirdetett egy kirándulást pár hete a főiskolai hallgatók részére, és csodák csodájára még az időpont is megfelelt nekem. Reggeli izgulás, ugye beérek vonattal időben a Nyugatiba, ugye nem kell 10 percet várnom vasárnap reggel a metróra (nem kellett), ugye nem megy el az orrom előtt a piros (debizony, hogy elment) - mindegy, így is lazán megérkeztem a szentendrei HÉV végállomásához, ahol a Tanár Úr és Reni várt.
Számomra egzotikus tájakon vágtatott át a HÉV, majd a busz (azt hiszem, aki északra lakik Pesttől, annak Észak-Buda, Szentendre környéke mindig kicsit ismeretlen tájék marad), végül megérkeztünk kirándulásunk kiindulópontjához.
Rövid ideig Pilisszentlászló utcáin baktattunk, majd kiértünk az erdőbe. Gyakorlatilag Prédikálószékig enyhe emelkedő vitt föl, a hegygerincen keresztül - néhol szép kilátás nyílt Visegrádra, a Dunára.
"Felérünk a Keserűs-hegy legmagasabb pontjára, az észak felé előreugró, "névadó" sziklaorra, a Prédikálószékre (pihenőhely, 1998-ban állított Szent László kereszt).
A csúcs alatti szikladarab (Felső-Keresztes-kő) oldalába valaha három keresztet véstek, rajzolatuk már alig kivehető. Az előtte állt, stílszerűen szószékre emlékeztető kilátó az 1980-as években eltűnt (összedőlt?), így hazánk egyik igen szép, de a Dunakanyar feltétlenül legmegkapóbb kilátását a felnövekvő cserjék-bokrok miatt (vajon meddig?) egyre korlátozottabban élvezhetjük. Szemben a folyót hatalmas, patkó alakú kanyarra kényszerítő Szent Mihály-hegy sziklás oldalgerincekkel szabdalt tömbje magasodik, a távolban a Magas-Börzsöny vonulatai a középen uralkodó Csóványos irányába emelkednek. A Duna mellett balra Dömös, és a túlparti, távolabbi Zebegény tűnik fel, jobbra Nagymaros és Visegrád látszik a Fellegvárral."
(2009-es Pilis, Visegrádi-hegység Cartographia-turistatérkép)
Majd a Vadálló-kövek (déli-északi sorrendben: Árpád trónja, Felkiáltójel, Függőkő, Bunkó, Szélestorony, Nagytuskó):
"A Vadálló-köveknek nevezett, vulkáni eredetű, kipreparálódott, andezit-agglomerátum sziklák - egyes kutatók szerint - egy többmillió évvel ezelőtt felrobbant tűzhányó kalderájának egyik peremét alkotják. A sziklasort érő eroziós hatások során leváló kőzetdarabok lefelé görögve törmeléklejtőt alkotnak. A sziklagerinc egyes részei különbözőképpen pusztulnak, mivel a kötőanyagként szolgáló tufa jobban mállik, mint a kihűlt lávából megszilárdult kőzettömbök. (...) A sziklatornyok között kanyargó ösvény kőtörmelékes, füves, helyenként árvalányhajas szakaszairól vadregényes kilátás nyílik a Dunakanyar zebegényi szakaszára, a legfelső köves-kopárosról a Szőke-forrás-völgy katlanjában, a Vadálló-kövek völgyét kísérő gerinc sziklatarajaiban - a legszembetűnőbb "Hepában" (kereszt) - és a Dobogó-kő hosszú vonulatának látványában gyönyörködhetünk. Ez hazánk egyik legszebb hegyvidéki tája." (forrás: ua.)
A Vadálló-kövektől a völgybe ereszkedő út nagyon meredek, sziklás - nehéz eldönteni, fölfelé vagy lefelé nehezebb megjárni.
Mindenesetre épségben leértünk a Kaincz-forráshoz és a Szentfa-kápolnához. A turistatérképem szerint az 1969-ben foglalt forrás "vize 1999 felhőszakadásos nyarán csapadékvízzel szennyeződött, foglalata tönkrement, ill. hordalékkal temetődött be", ezért ne számítsunk rá. Fura, hogy ezt írom, de a Dobogókő szívcsakrájához vonzódó táltosoknak köszönhetően a forrás vize újra iható (a mellette elhelyezett tábla szerint állítólag jó asztmára, felsőlégúti betegségekre, amit némi fenntartással fogadok), és a környéket nagyon szépen rendbe tették. A fából faragott, kör alakú, fedett kiülő még "dicső Attila királyunk" portréjával is beleillik a környezetbe. (Bár a forrás fölött lógó "Istenanyánk, Nagyboldog Asszonyunk" feliratú kép mélyen sérti a bennem élő katolikus hitoktatót és nyelvtannácit.)
A forrástól pár lépésnyire bújik meg a Szentfa-kápolna.
"A hagyomány szerint 1885-ben két kislánynak itt jelent meg Szűz Mária. A csoda többször ismétlődött, később egy bükkfa törzse is őrizte a látomást. A Szentfa elnevezés innen ered." (forrás: ua.)
A Malompatak fölötti hídon átkelve, kicsit továbbgyalogolva kétfelé mehetünk. Mi kihagytuk a Rám-szakadékot, és a Lukács-árkon keresztül indultunk Dobogókő felé. (Ha arra mennétek: hétvégén, ünnepnapokon a Rám-szakadék csak fölfelé járható. Olyan népszerű a hely, hogy így próbálják elkerülni, hogy "tömegrendezvénnyé" alakuljon a Rám-szakadék.) Pedig a Lukács-árok is szép: kanyarog a Malompatak, tavasszal üdezöldek a fák. (Azt hiszem, az üdezöld az egyik leggiccsesebb magyar szó, de ha egyszer tényleg ilyen színűek...!)
A zöld jelzés a betonútnál hagyja el a sárgát: innentől kezdve az út sziklássá, és viszonylag meredekké válik. Fáradtak voltunk már, próbára tett minket az út.
Jutalmunk lett a panoráma a Rezső-kilátóról, majd a táltosdob hangjai kísértek minket (bár az nem feltétlenül jutalom) a sétálószerű utolsó pár száz méteren Dobogókőig. (Na, meg a teáról a turistaházban és a Tanár Úr kókuszos édességéről sem illik megfeledkezni.)
+1. Pesti Jézus Szíve-templom
Hazafelé én csak a Margit hídig tartottam a Tanár Úrral és Renivel. Onnan a Harmickettesek teréig négyeshatosoztam, majd be a jezsuitákhoz, a Mária utcai templomba az esti nyolcas misére. Ami azért különleges, mert kifejezetten az egyetemista korosztály részére hirdetik. Dugig volt a templom egy átlagos vasárnap este fiatalokkal. Tudom, hogy ez egyáltalán nem reprezentálja a nagy magyar katolikus valóságot - voltam én már olyan zalai faluban, ahol évente egyszer tartanak misét, ennek ellenére (vagy pont ezért?) én voltam az egyetlen a hívek közül, aki szentáldozáshoz járult.
Mégis, reményt keltő néha ilyen misét is látni.
(A szöveg vizuális fokozása itten.)
